Fotózás állatkertben és állatparkban

Egy állatkertben, vagy egy állatparkban készítet kép bizonyára nem fogja elnyerni egy, a természet puritán tisztaságát kereső fotós tetszését. Ennek ellenére ezek a helyszínek kitűnően megfelelnek az állatok fényképezésének gyakorlására. Lehet, hogy valaki elégedetlen lesz a látogatók által mogyoróval etetett állatok tunyasága miatt, de mégis csodálatos érzés először látni egy oroszlánt a keresőnkben. Emellett a fogságban élő állatok sok olyan részlet megörökítését is lehetővé teszik, amelyeket a természetben nagyon nehéz lencsevégre kapni: ilyen lehet egy szem nagy totálban, egy karom egy darabkája, egy állat bőrének vonalai, egy szőrzet rajzolata. Néha még a profik is elkövetnek némi etikátlanságot, ha egy, a természetben ritkán megfigyelhető viselkedést szeretnének filmre venni, vagy ha nappal fotóznak le egy normális esetben éjszaka lejátszódó eseményt. a fogságban élő állatokat fotózva, a kezdők kifinomíthatják azokat a képességeiket, amelyek lehetővé teszik a legesztétikusabb képkivágások megtalálását, megtanulhatják, mely szőrzettípusok "bolondítják meg" a fényképezőgép autofókusz szenzorait és megérthetik, hogyan segíthet a vaku használata egy fekete tollazatú madár szemének kiemelésében.

Az állatkertben járva mindezeken kívül mégis megismerhetjük az egyes állatfajokat is.  A nagy testű emlősök esetében ezzel egyáltalán nincs gond.  Amadarakat illetőn azonban már mindenképen szükségünk van némi előzetes tanulmányra, hogy meg tudjuk különböztetno egymástól két kis és egy nagy kócsagot, vagy egy küszvágó és egy kenti csért, netán egy barát és egy fütyülő récét... Ha még nem vagyunk elég magabiztosak ezen a területen, segíthet egy madártani park rendszeres látogatása. Európában több ilyen park is található. (...) EZeken a helyeken láthatunk fogságban tartott madarakat éppúgy, mint teljes szabadságban élő egyedeket. Ez utóbbiakat a látogatók a tájba tökéletesen beleolvadó leshelyekről figyelhetik meg. Az ilyen létesítményekben láthat állatok fotózása érdekes ámenetet képez az állatkerti felvételek és a vadon állatvilágának megörökítése között.

Az állatkertben készülő képekre általában közepes gyújtótávolságú objektívek passzolnak leginkább. Egy 80-200 mm-es zoom a legtöbb helyzetben megfelel, ráadásul lehetővé teszi számunkra a képkivágás módosítását is, így készíthetünk közeli portrékat, vagy "lábon álló" felvételeket is az állatokról. Az persze nem árt, ha egy nagy fényerejű, f/2,8-as modellt választunk, hogy könnyen elmosódottá tehessük a háttérben látható rácsokat ls egyéb nem kívánatos részleteket. Ha a rácsok sűrűsége túl nagy ahhoz, hogy az objektívet átdugjuk közöttük, akkor egyszerűen támasszuk neki a rácsnak és nyissuk minél nagyobbra a rekeszt. A képeken ugyan tapasztalható lesz ném ielszíneződés, ám ez a gyakorlatban a legtöbbször nem túl feltűnő. Azoknál a vadaknál, ahol a rácsok helyett üvegtáblát találunk szintén ehhez a módszerhez folyamodhatunk. támasszuk neki az objektív frontlencséket, hogy a minimálisra csökkentsük a tükröződéseket. Figyeljünk viszont arra, hogy a vastag, több rétegű üvegek és a felületek koszossága csökkenthetik a fényerőt! Az ujjnyomokat és a koszt eltávolíthatjuk legalább a mi oldalunkról, ezen kívül azonban csak az segíthet, ha vakuval fényképezünk. A vaku villanásának tükröződését megint csak az objektív, vagy a rajta lévő napellenző üvegnek a támasztása védheti ki.

A nagyobb területű élatparkok esetében a környezet már némileg jobban közelít a természetes körülményekhez, és a látogatók állatoktól való távolsága is jelentősebb. A park kialakításától függően, a legmegfelelőbb objektívek a 200 és 500 mm közötti telék lehetnek. A nyitott területen létesített madártani parkok például a legnagyob gyújtótávolságú objektívek használatát követelik meg: sok madárfaj elég nagy távolságra szokott lenni a látogatási időben kissé zajos leshelyektől. Ezekben a rezervátumokban sok olyan amatőr természetfotóssal találkozhatunk, aki értékeli a rácsok hiányát és a megfigyelhető madarak természetes viselkedését. A nagy testű emlősökre szakosodott állatparkokban ismét csak rácsokat találunk. Szerencsére a rácsok a növényevőknél általában elég ritkák, de az is gyakori, hogy magasított mellvédekről figyelhetjük meg az állatokat. A nézőpont ilyenkor mindíg madártávlati, de ez még mindíg jobb, mint rácsokon keresztül fényképezni! A nagyobb emlősök megörökítéséhez egy 300 mm-es tele tökéletesen megfelel.

Az állatparkokban, csakúgy, mint a természetben, a legszebb képeket mindíg a nap egy bizonyos szakában készíthetjük. A legjobb, ha korán reggel nyitásra érkezünk, hogy az elsők között lehessünk, és zavartalanul figyelhessük az állatokat. Napközben a parkok lakóinak többsége, vagy a forróság miatt bóbiskol, vagy a látogatók tömege által kiváltott stressz gyötrelmeit szenvedi. A másik lehetséges időpont a fotózásra tehát a zárás előtti utolsó óra. A fények is szebbek ilyenkor, és az állatok megnyugszanak, amint a látogatók eltünedeznek. Egyes állatparkokban a szokásos mentiránnyal szemben is végigjárhatjuk a bemutatóösvényt, így magunk mögött hagyhatjuk az utolsó körútját befejező látogatót is. Azt azért job megkockáztatni, hogy bezárjanak minket a parkba, hacsak nem vagyunk jóban a park vezetőségével...