Veszélyeztetettek:

Tasmán ördög

Halászmacska

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legújabb Vörös Listája szerint a világ emlőseinek megközelítőleg egy ötödét a kihalás veszélye fenyegeti.

Mellettük megemlíthetjük még a párduchiúzt - alig 100 példány él belőle-, a kaszpi fókát, a kúposfejű delfint és még sok más fajt.
32%-a a kétéltűeknek már eltűnt a Földről, vagy az utolsó pillanatban vannak...
A lista felsorolásában szereplő fajok 38%-a tartozik abba a különösen veszélyeztetett csoportba, amelyeket kihalás fenyeget.

képek, szöveg alapja : haziallat.hu

Gyarapodik a Vörös Lista

Több mint száz új fajjal bővült a föld veszélyeztetett élőlényeinek listája, a Környezetvédelmi Világszervezet által kiadott Vörös Lista. Az állatok közül olyan emlősök kerültek végveszélybe, mint az ibériai hiúz vagy az igen ritka antilop faj, a szajga.

A nemzetközi szervezet, melynek 77 ország a tagja 1948 óta adja közre rendszeresen a veszélyeztetett fajok Vörös Listáját. A gyűjtemény a legnagyobb veszélyben lévő fajokat fenyegetett fajoknak nevezi, és három kategóriába sorolja őket: kritikusan veszélyeztetett, veszélyeztetett és sérülékeny fajok. A 124 új névvel 11 167-ra emelkedett a fenyegetett fajok száma.

Hiába hívják fel a szakemberek mind nyomatékosabban a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában a biodiverzitás ( a fajok sokszínűsége) csökkenése, amit mondanak, pusztába kiáltott szavaknak tűnnek. Az a sok-sok erőfeszítés, amit a jóérzésű emberek próbálnak tenni Földünk élővilágának megmentése érdekében semmiképpen sem mondható feleslegesnek, de a statisztikák tükrében sajnos kevésnek bizonyulnak. A Vörös Lista ez évi kiadása a két évvel ezelőttihez képest négyszáz állatfajjal bővült, ezek közül több mint százhúsz faj a teljes kipusztulás szélére sodródott. A faji sokszínűség megőrzése a földi élet fennmaradása szempontjából sem mellékes. Egy-egy faj eltűnése az élet palettájáról maga után vonhatja más élőlények kipusztulását is.

A Vörös Lista legújabb kiadásába többek között két nagy testű emlős is bekerült. Az egyik az Ázsia sztyeppéin élő szajga, a másik az Ibériai- félsziget (Spanyolország és Portugália) lakója az ibériai hiúz. Mindkét állatfaj, oly sok társához hasonlóan az ember térhódítása miatt került végveszélybe. Az ember terjeszkedése a természetes környezet gyökeres megváltoztatásával jár együtt, amit olyan rejtőzködő életmódot folytató állatok, mint az ibériai hiúz már nem tudnak elviselni. Az egyre jobban terjedő farmgazdálkodás miatt az őshonos hiúzok mára csak kis területű, egymástól elszigetelt életközösségekben találhatók meg. Ez a gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem tudják az egészséges szaporodáshoz szükséges friss vérvonalat biztosítani maguknak, belterjesség alakul ki, ami az állomány elsilányulásához, majd pusztulásához vezet. Ha bekövetkezne az ibériai hiúz kipusztulása, akkor ez lenne az első macskaféle, ami eltűnik a Föld színéről.

A szajgák néhány évtizeddel ezelőtt még több millióan voltak, két évvel ezelőtti adatok szerint ez a szám egyötödére apadt. Napjainkra ötvenezerre becsülik számukat. Gyors mértékű eltűnésüknek több oka van. A már említett emberi terjeszkedés mellett az engedély nélküli vadászat az, ami végveszélybe sodorta ezeket a nagytestű állatokat. A szajgákat nemcsak húsuk miatt vadásszák a nomád pásztorok, hanem szarvuk miatt is, aminek varázserőt tulajdonítanak. Kínában az egyre nagyobb méreteket öltő külszíni szénbányászat és nagyüzemi módon tenyésztett antilopok számára kisajátított legelők vezettek a vadon élő populáció számának nagymértékű csökkenéséhez.

A Magyar Hírlap értesülése szerint a Környezetvédelmi Világszervezet számára még a pontos adatok, a veszélyben lévő fajok számának meghatározása is gondot jelent. Az ok a pénz, a kellő mértékű támogatás hiánya. A világszervezet lelkes amatőr segítők, vagy afrikai, ázsiai pásztorok megfigyeléseire kénytelen támaszkodni.

forrás: Sulinet